karinthy frigyes: dinnye

micsoda remek szezon,imádom, nem adom semmiért.
politikus és újságíró uborkaszezonnak nevezi, némi megvetéssel, azt akarván mondani, hogy ilyenkor semmi sincs.
uborka, dinnye úgyis rokonok, hadd nevezzem dinnyeszezonnak inkább. és hogy semmi se történik?
ne is történjen. minek? kinek? miért? mikor itt van megint a kész paradicsom, édenkert, csak szépen el kell felejteni mindent, ami azóta történt.
dinnye potyog az égből, rengeteg dinnye, sárga és zöld és vörös, gurul az uccán, halmokba hullámzik össze, szétszalad, mint a higany, mindenkinek jut belőle, olyan olcsó, nem exportcikk, bent marad a határok közt - fölséges gyümölcs, királyi zamat és íz és édesség, illat és aroma, ha sárga vagy zöld, jeges, vörös limonádé, óriási türkizkehelyben, ha görög.
görög és gurul.
dinnye, dinnye, mennyi dinnye, mennyi cukor, mennyi szín, üde nedvesség, omló enyhület a tikkadt szájnak - nem is értem, hogy lehet egyebet nyelni és habzsolni, mint ezt a habzó dinnyefürdőt, nyakigérő levében úszva.
még kimondani is jól esik, azért mondom olyan sokat. mennyi dinnye, annyi dinnye, mennyei dinnye. csakugyan, a menny is benne van, meg az inny, az ember kiszáradt innye, amire mennyei manna a dinnye. tessék, költőt csinál az emberből.
de filozófust is.
nem hiába olyan szép kerek, mint valami nagy fej, levágott fej, a tálon. és ahogy kifent késsel nekiülsz, szaglászod, forgatod és tippelsz és gusztálsz, hogy milyen lesz (mert minden dinnye egy titok, zsákba macska, pandora szelencéje) mielőtt felvágod, kettéhasítod koponyáját: tűnődhetsz rajta, hogy van az, hogy-e tökéletes gyümölcs, gyümölcsök fejedelme, a leghitványabbakkal rokon éppen: tökkel és uborkával?
no és te magad, ember, élet királya? sokféle állat és növény közt nem éppen a legrútabb, legellenszevesebb a rokonod- a piszkos maki, nyavalyás csimpánz?
ha ő a tökre ütött, te a majomra.
koccintsd csak oda gőgös fejed a kerek dinnyegolyóhoz.
nem tudni, melyik lesz a tökkelütött.

nagy lászló: adjon az isten

adjon az isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,

kérdésre választ
õ küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az isten
fényeket,
temetõk helyett
életet --
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon ugyis, ha
nem kérem.